Víz- és páraszigetelés
A jelenleg leggyakrabban megtalálható aljzattípus a hazai épületekben a beton. Itt meg kell jegyezni, hogy bár szerkezeti elemről van szó, ez nem jelenti azt, hogy a burkolatok mindén esetben közvetlenül a betonra kerülnek. Ha nem is találkozik a beton a rá kerülő, fából készült burkolattal, mégis jelentős hatással van arra.
A burkolás szempontjából a legfontosabb az épület földdel érintkező aljzatbetonja. Ennek szerkezete határozza meg az elkészült padló hőszigetelését, szilárdságát, nedvességtartalmát. A gyenge kivitelű szerkezet megsüllyedhet, repedezhet, mely elváltozások a padló tönkremenetelét is okozhatják.
A fa köztudottan még feldolgozott állapotában is nagy mértékű méretváltozással reagál a nedvesség változására. Ezért a padló élettartalma szempontjából a nedvességi viszonyoknak nagyon nagy szerepe van. A fa nedvesség hatására dagad, minek következtében az egész padló befeszül, és jelentős mennyiségű víz hatására a fektetésnél alkalmazott dilatációs hézagot megszüntetve a falhoz vagy a küszöbhöz préselődik. Mivel a falak általában elegendő szilárdsággal bírnak, többnyire a parketta púposodik fel, elválik az aljzattól. Nem egy eset ismert azonban, amikor a parketta győzött a fallal szemben. A padlón sok esetben a dagadást nem is lehet észrevenni, csak amikor már megszűnt, vagy csökkent. A leggyakoribb eset, ami rengeteg problémát jelent mind a vásárló mind a gyártók számára, hogy a szükséges technológiai időket nem tartják be, a betonozott felület nedvességét nem vizsgálják meg a parketta fektetése előtt. A magas nedvességtartalmú aljzatra történő fektetés eredménye pár hétig, hónapig szép padló, aztán az addig sima felület elkezd hullámosodni, amit a ráeső fényben nagyon jól lehet látni. Ezután a megrendelő joggal panaszkodik, hiszen a padló jelentős minőségromlást szenvedett. Azt azonban nehéz bizonyítani, hogy ki a hibás, hiszen addigra a beton már régen kiszáradt, sőt a parketta is megközelítette a gyári nedvességtartalom értéket. Ezért mindenképp elengedhetetlen az aljzat vizsgálata fektetés előtt. A következőkben a jellemző nedvességforrások, valamint az azok elleni védekezés kerülnek tárgyalásra.
A padló három oldalról nedvesedhet
1.A legjellemzőbb nedvességforrás az aljzat. Ezen belül két jellemző eset fordul elő. Az egyik, mikor az aljzat, legyen az aljzatbeton, yagy akár OSB, a fektetés pillanatában a megengedettnél nagyobb nedvességtartalommal bír.
A másik, mikor páradiffúzió következik be. Első gondolatra ez csak az alsó szinteken elképzelhető, azonban ugyanúgy jelentkezhet akkor is, ha egy nedves pince található a födém alatt, vagy ha pl. a földszint és az első emelet közti födém páralecsapódást okozó hőhidat képez. A hőhidak - ahol a páralecsapódás képződhet - a külső pillérek, koszorúk, gerendák, erkély- és párkánylemezek mentén jelentkeznek, amennyiben külső oldalról nem készül megfelelő hőszigetelés. A vízgőz képes a betonon keresztül átdiffundálni, majd, ha nincs köztes szigetelés, a parkettában megrekedni, mivel a lakkréteg megakadályozza a pára továbbáramlását.
Az aljzatbeton készítése után kb. 90 napra van szükség a beton kiszáradásához. Még a nyári, meleg napokon sem elegendő azonban 8 hétnél rövidebb idő a beton teljes száradásához.
Senkit ne tévesszen meg, ha a beton felülete szárazon porzik. A száradás ugyanis 10 cm-nél nem vastagabb betonban, a felszíntől befelé hetenként 1 cm-t halad ideális körülmények között, ami folyamatos, jó szellőzést, 20 °C-os levegő hőmérsékletet és kb. 60%-os relatív páratartalmat jelent. Ezek a körülmények szinte sohasem állnak fent huzamosabb ideig.
Padlófűtéssel rendelkező lakásoknál a beton nedvességtartalma fokozottan számít. Ezért itt mindenképp javasolt a fűtés működtetése.
Az OSB egyre gyakrabban jelenik meg, mint a melegburkolatok hordozórétege. Vagy vakpadlóként, vagy könnyűszerkezetes házaknál alkalmazott építőanyagként kerül felhasználásra. Valóban sok előnyös tulajdonsága van, mint például a könnyű szegezhetőség, csavarozhatóság, mérettartás, rovarokkal, gombákkal szembeni ellenállás, megmunkálhatóság és nem utolsó sorban az ár. Azonban attól, hogy vízálló, vagy mérsékelten vízállóként árulják, ami igaz is az OSB3, ill. OSB4 esetén, nem szabad elfelejteni, hogy fából van, tehát nedvesség felvételére alkalmas. A helytelen tárolás, szállítás miatt azonban jelentős mennyiségű vizet vehet fel, amit a beépítés után az egyensúlyi nedvességig igyekszik leadni. Ez a nedvesség bőven elegendő ahhoz, hogy a lefektetett parketta nedvességét növelje. Ez nem jelenti azt, hogy az OSB nem alkalmas e feladat betöltésére, de a vásárlás során külön figyelmet kell fordítani a nedvességtartalomra, valamint a beépítésnél is figyelni kell arra, hogy már csak akkor kerüljön fektetésre, ha más forrásból nem érheti víz. Praktikus megoldás lehet az OSB2, mivel gyenge vízállósága miatt mindenképp száraz helyen kell tárolni.
A második eset már több nehézséget, és a kivitelezés során elkövetett hanyagságok kijavítása esetén magas költségeket is jelent. Az aljzat vagy födém kialakításától függetlenül elmondható, hogy feltétlenül szükséges minimum egy összefüggő, vízzáró réteg a szerkezetbe, sőt, amennyiben aljzatbetonról és új építésről van szó, célszerű két réteg alkalmazása. A legelterjedtebb módszer PE vagy PVC fólia terítése. Ennek nagy előnye, hogy egy családi ház esetén szinte minden helységet le lehet fedni egyetlen összefüggő darabbal, ezzel kizárva a toldásoknál keletkező réseket. Fontos azonban, hogy az alkalmazott fólia min. 0,1 mm vastagságú legyen. Nem felelnek meg erre a célra a sokkal olcsóbb, azonban szigetelésre teljesen alkalmatlan takarófóliák. Jó választás lehet a fekete kertészeti fólia, vagy a sátrakhoz ajánlott fóliák valamelyike.
Amennyiben a beterítés kavicsra történik, úgy javasolt rögtön két réteg használata. Ha nem lehet toldás nélkül összefüggő felületet készíteni, úgy egy 50 cm-es rátakarást kell kialakítani. Amennyiben biztosítani kívánjuk, hogy a fóliák ne mozduljanak el egymáson, úgy célszerű a toldásnál a két réteg közé egy szilikoncsíkot nyomni, és a két felületet egymáshoz simítani. Ha a szigetelés helyén nagyobb mennyiségű víz ellen kell védekezni, pl. talajszint alatti helységek esetében, akkor két, az előző megoldásnál ugyan drágább, de biztosabb megoldás közül lehet választani. Az egyik a hegesztett szigetelés, a másik az egyre inkább elterjedő „folyékony fólia". Ezek a termékek képesek ellenállni a folyamatos vízzel való érintkezésnek is. Hátrányuk, hogy csak szilárd burkolat szigetelésére használhatók.
2.Nedvesség forrása lehet a helyiségben az összes olyan fal, amely vagy kültérrel, talajjal, vagy valamilyen vizes helyiséggel, pl. fürdőszobával áll kapcsolatban. A kültéri falak szigetelésénél is a legfontosabb a folytonosság, ill., hogy kapcsolódjanak a padló szigeteléséhez, megakadályozva ezzel az egész ház vizesedését. Nehezebb a védekezés vizes helyiségek határoló falainál, mivel itt a csővezeték meghibásodása elegendő ahhoz, hogy a nedvesség utat törjön az elvileg szigetelt helyiség felé. Gyakori hiba, hogy a zuhanyzó vagy kád fallal érintkező éle nincs kellően szigetelve, és zuhanyzáskor egyszerűen befolyik a víz a kád, zuhanyzó mögé. A gond az ilyen jellegű nedvességfelvétellel, hogy a probléma csak akkor észlelhető, ha már a falon foltosodás látható, ill. a padló púposodni kezd. Ennek megelőzése csak úgy lehetséges, ha a helyiségben „teknőszigetelés" van. Az aljzatszigetelést a falak mellett felhajtsák.
3.A harmadik jellemző nedvesség forrás a padlófelszín. Nedvesedhet a parketta egy nyitva hagyott, vagy egy nem szakszerűen beépített nyílászáró esetén éppúgy, mint egy rossz takarítási szokás miatt. Ezek a nedvességforrások okozzák leggyakrabban a padló tönkremenetelét. A helyes tisztításról, ápolásról egy külön fejezetben szólunk. Gondot okoz, ha nem a padló lefektetése az utolsó folyamat a ház építésekor a beköltözés előtt. Gyakran előfordul, hogy a parkettázó mester megelőzi a festést, ami által nagy mennyiségű víz kerül a helység légterébe, de ugyanez történhet, ha a lakás, vagy csak az érintett helyiség kerül felújításra. Ebben az esetben nagy jelentősége van a szellőztetésnek, valamint - főleg télen - a párátlanító berendezésnél.
Hőszigetelés
A fa köztudottan nagyon jó hőszigetelő, azonban nem szabad elfelejteni, hogy legfeljebb 20-22 mm vastag réteget képez a padlón. Célszerű az aljzatbeton fölé elhelyezni a hőszigetelő anyagot. A hőszigetelést a vízszigeteléshez hasonlóan a falak mentén is biztosítani kell. Hőszigetelő anyagnak mindenképp terhelhető szigetelő táblákat kell alkalmazni. Ezek lehetnek ásványgyapot vagy zárt műanyag habok, jellemzően polisztirol származékok. A vastagságát jelentősen befolyásolja a két helyiség közti jellemző hőmérsékletkülönbség.
Hőmérséklet
Az egyik legegyszerűbbnek tűnő, azonban rengeteg gondot jelentő tényező a levegő és a padló hőmérséklete. A legnagyobb gondot természetesen a hideg jelenti, nem csak az aljzatra, hanem fektetés technológiájára gyakorolt hatása miatt is. A már kész, megkötött és kiszáradt aljzatra nincs hatással a hőmérséklet, ill. annak ingadozása.
Fagypont alatti hőmérséklet esetén a víznek nincs módjában távoznia az aljzatból, mivel abban apró jégkristályok formában szilárd halmazállapotba kerül. Gyakran előfordul, hogy egy fűtetlen lakásban késő ősszel készítik el az aljzat betont. Ha ilyenkor a fűtés nem működik, az egész padló tönkremehet - egyszerűen szétfagy.
Azon túl, hogy az aljzat beton száradása, kötése lelassul a hőmérséklet csökkenésével, hasonló folyamatok játszódnak le a fektetés során a ragasztó, valamint a különféle lakkok, alapozók esetében is. Még az oldószeres anyagok technológiai ideje is többszöröse lehet az adatlapon szereplő értékeknek. A legkritikusabbak természetesen a vízbázisú diszperz rendszerek. Ezek, legyenek alapozók, ragasztók, vagy egyéb más kellékei a padlónak, nem kerülhetnek +5 °C hőmérséklet alá, ekkor ugyanis kicsapódik a diszpergált anyag a vízből, amit ezután nem lehet - keveréssel sem - újra eloszlatni. A jó minőségű és gyors munkavégzéshez legalább 15 °C-ra van szükség. Ez az érték egybeesik a legtöbb gyártó által ajánlott minimális hőmérséklettel. Nem elégséges, ha a megfelelő hőmérséklet csak a munkavégzés ideje alatt biztosított. A teljes technológiai folyamat alatt folyamatosan biztosítani kell a legalább 5 °C-t. Ezért nem, vagy csak kiegészítő fűtésnek használhatók a különböző meleglevegő-befúvó berendezések. Ha az aljzat beton száradásához szeretnénk biztosítani ilyen módon a megfelelő hőmérsékletet, úgy könnyen bekérgesedhet, megrepedhet annak felülete a hirtelen, gyors száradás miatt. Más jellegű gondot jelen a gázégők használata, főleg a padló fektetése idején, mivel ilyenkor az égés mellett nagy mennyiségű vizet is juttatunk be a helyiség levegőjébe. A fűtés mellett külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az adott technológiai folyamat során felhasznált összes anyag hőmérséklete közel ugyanaz legyen.