Dugaszolóaljzatok, dugaszolók
A lakásunk felújításakor vagy házunk építésekor kezdetekor át kell gondolni a dugaszolóaljzatok megfelelő számát az egyes rögzített áramkörökben. Ha már ilyenkor tudjuk, hogy hová kerülnek majd a helyiségekben a bútorok, nem nehéz úgy megtervezni a dugaszolóaljzatok dobozainak elhelyezését, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek az összes fogyasztó csatlakoztatásához. Gyakoribb azonban, amikor a terv készítésekor még nem ismerjük pontosan a belső tér későbbi elrendezését. Ezért igencsak valószínű, hogy több szükséges dugaszolóaljzat is egy-egy bútordarab mögé kerül, és így elrejtve nem lehet majd őket használni. Ezáltal gyakran kevés a dugaszolóaljzat, amit aztán többnyire valamilyen alapjában nem ideális technikai megoldással orvosolunk - hosszabbítóval, több csatlakozóaljzattal stb., esetleg hálózati elosztó (T) csatlakozót dugunk a legközelebbi fali dugaszolóaljzatba. Ezek a fajta készülékek azonban nem arra készültek, hogy tartósan, sőt még akár csak hosszabb távon is megteremtsék a szükséges számú dugaszolóaljzatot, hanem elsősorban a fogyasztók időleges, azaz rendszerint rövid ideig tartó tápfeszültség-ellátására valók. A belső hálózatokban mindig annyi dugaszolóaljzatban végződő kimenetet kell elhelyezni, hogy hosszú ideig semmiképpen se legyen szükség más, pl. kábeles, több csatlakozóaljzat (dugaljelosztó) használatára. Különösen veszélyesek a hálózati T-elosztó csatlakozók, amikor a fali dugaszoló aljzatoknál állandó jelleggel fürtökben lógnak belőlük a csatlakozóvezetékek. Hosszú távú alkalmazásuk túlságosan nagy mechanikai igénybevételnek teszi ki a csatlakozóérintkezőket. Mindennek az lehet a következménye, hogy a csatlakozóérintkező elemeknél fokozatosan megnő az átmeneti ellenállás, azaz egyre nagyobb hő termelődik, aminek hatására a dugaszolóaljzat komoly károsodásokat is szenvedhet.
A villamos áramköri dugaszolóaljzatok elhelyezése
A dugaszolóaljzatokat elsősorban a már kész padló fölött kb. 30 cm magasságban húzódó kiépítési zónákban helyezik el. A konyhák, munkahelyiségek, házi műhelyek és más hasonló helyiségek munkafelületeinél azonban a dugaszolóaljzatok a padló fölött 0,9... 1,2 m magassági zónában találhatók.
Tervezéskor kisebb segítséget jelenthet az egy helyiségbe épített dugaszolóaljzatoknak (nem a dugaszolóaljzat-kivezetések számáról van szó) a normákban meghatározott minimális száma. Ezenkívül minden helyiségben nagyjából ki tudjuk számolni, hány villamos készüléket, berendezéstkell majd feltehetően a hálózatba kötni, azaz legalább hány dugaszolóaljzatot kell ott elhelyezni. De néha éppen ez megy nehezen, megállapítani a reális szükségletet, s emellett még a dugaszolóaljzatok optimális térbeli elhelyezését is.
Vegyük példának azt a helyiséget, amelyben általában a legtöbb fogyasztót szokták egy lakóépítményben az elektromos rendszerhez csatlakoztatni. Ez a helyiség a konyha, egészen pontosan pedig annak munkapultja körüli tér. A szükséges dugaszolóaljzatok számának (ill. emellett a külön biztosított áramkörök számának) eldöntéséhez a feltételezett felszereltséget kell figyelembe venni.
A hűtőszekrényt, esetleg a különálló mélyhűtőt, praktikus okokból érdemes külön biztosítani. Egyébként ugyanis előfordulhat, hogy ha a konyha többi dugaszolóaljzatával közös áramkörbe épített kismegszakító (vagy az áram-védőkapcsoló) valamilyen okból kiold, és netán hosszabb ideig éppen senki nincs jelen, a tárolt élelmiszerek megromlanak.
Különállóan biztosított dugaszolóaljzatot kap emellett a mosogatót meleg vízzel ellátó átfolyó-vízmelegítő, a mosogatógép, a mikrohullámú sütő és a villanytűzhely. Ha a konyhafelszereléshez tartozik ezenkívül még egyéb nagyobb energiaigényű fogyasztó, azt is különállóan védett dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Az eddig felsorolt fogyasztók dugaszolói valószínűleg állandó jelleggel be lesznek kötve saját dugaszolóaljzatukba. A következő önállóan biztosított - az apróbb konyhai gépek áramellátására szolgáló - áramkörnek viszont már több dugaszolóaljzatot kell magában foglalnia. Mégpedig lehetőleg minél többet, mert a kisebb konyhai gépeknél szintén sűrűn előfordul, hogy tartósan a hálózathoz vannak kötve, tekintettel gyakori használatukra. Általában ilyen a kávéfőző, a szeletelőgép, a kenyérpirító, a vízforraló vagy az elektromos billenő serpenyő. Ezeken kívül több más apró villamos fogyasztót is viszonylag gyakran szoktak használni (mixer, habverő, fritőz stb.). És mindig kényelmesebb, ha a dugaszolót egy üres aljzatba tudjuk bedugni, mintha valamelyik fogyasztó csatlakozódugóját ki kellene húzni, arról nem is beszélve, hogy elvileg így az is egyszerre működhet az újonnan bekapcsolttal. Mindent összevetve arra az eredményre jutunk, hogy egyáltalán nem túlzás ebbe az újabb áramkörbe legalább nyolc dugaszolóaljzatot kiépíteni.
Figyelembe véve a szükséges csatlakozóhelyek ilyen nagy számát, a konyha munkafelületének közelében célszerű több, egyenként néhány darab dugaszolóaljzatot tartalmazó többszörös keretet elhelyezni. A konyhai munkafelület felszereléséhez tartozhatnak még a munkateret megvilágító lámpák, valamint a szag- és páraelszívó berendezések. Az ezeket vezérlő kapcsolók elhelyezésének legesztétikusabb megoldása szintén a közös keretbe építés, ideális esetben csak kapcsolókból álló kombinációban. De ehhez nem kell feltétlenül ragaszkodni, nyugodtan közös házba lehet őket helyezni pl. kisebb energiaigényű, ritkábban használt fogyasztók dugaszolóaljzataikkal.
Ha nem számolunk központi porszívórendszerrel, akkor a legtöbb helyiségben érdemes gondolni a porszívó dugaszolójának optimális csatlakozóhelyeire is. Egyik ilyen hely többnyire az ajtók melletti falrész. Az elsődlegesen a porszívó áramellátására használt dugaszolóaljzat legmegfelelőbb helye a bejárati ajtó melletti zóna; a legjobb ide, a padlótól kb. 30 cm magasságba, a bejárati világításkapcsoló alá egy vonalba elhelyezni az önálló vagy többszörös függőleges keretbe épített dugaszolóaljzatot. Ha elfelejtünk legalább egy dugaszolóaljzatot erre a helyre is felszerelni, könnyen megeshet, hogy a porszívó csatlakozódugóját nem leszhová bedugni, mert a többi konnektort elfoglalják a többi fogyasztó dugaszólói vagy bútorokkal takarják őket.
Túlfeszültség-védelmet is ellátó dugaszolóaljzatok, UPS-ek
A drága elektromos, elektronikus berendezések védelmére elengedhetetlen a túlfeszültség-védelem használata. Első pillantásra a túlfeszültségvédőt is magában foglaló dugaszolóaljzat - ha már dobozba van építve - nem különbözik túlságosan a jól megszokott házi dugaszolóaljzatoktól. Külső megjelenésében csupán annyi eltérés van, hogy a hagyományos aljzattól eltérően található rajta egy, a szerelvény házába süllyesztett LED dióda. Ez egy hibajelző, amely üzemszerű működéskor nem világít. Fényével csak a hibaállapotot jelzi, amikor a túlfeszültség-védelem károsodást szenvedett, tehát meg kell javítani vagy ki kell cserélni. Ha a túlfeszültség-védelmi rendszer az egész belső hálózatban kellő odafigyeléssel lett kialakítva (az elosztókban nagyobb fokozatú túlfeszültségvédők vannak), nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a dugaszolóaljzat hátsó részébe integrált védelmi elem tönkremenne. Egy-egy hagyományos dugaszolóaljzat-csoportot utólag is el lehet látni túlfeszültség-védelemmel. A hibaállapotot itt nem LED dióda jelzi, hanem egy jelzőérintkező- amelyet megfelelő jelzőáramkörhöz kell csatlakoztatni.
A viharok által előidézett légköri túlfeszültség káros hatása elég könnyen elképzelhető és elhihető. A legelterjedtebb védelem egészen a nem is olyan régmúltig az volt, hogy a kényes elektromos berendezéseket vihar idején lekapcsolták a villamos hálózatról és az antennarendszerről. Ez azonban kizárólag az emberi tényezőtől függ, így soha nem nyújt állandó védelmet. Ráadásul ez a hagyományos eljárás csak a légköri jelenségek okozta túlfeszültséggel szemben jelent megoldást, a többivel szemben viszont semmiféle védelmet nem ad, pedig ezek jóval gyakoribb előfordulásuk okán sokkal alattomosabbak.Ha a kényes villamos berendezéseket tápláló dugaszolóaljzatokat túlfeszültségvédővel látjuk el, azzal jelentősen megnövekszik ezeknek az általában drága készülékeknek (televízió, számítógép stb.) az élettartama.
Amennyiben már kiépített belső elektromos hálózathoz utólag kívánunk értékes elektromos készülékeket csatlakoztatni, nincs más megoldás, mint túlfeszültségvédő adaptert alkalmazni, amely többnyire egyszerű dugaszolással bármelyik védett villamos áramköri dugaszolóaljzathoz csatlakoztatható. Az adaptereket különböző változatban gyártják - vannak, amelyek csak a hálózati elektromos vezetéket védik, mások ezen kívül pl. egyúttal a telefonvonalat is. Emellett még nagyfrekvenciás zavarszűrőt is magukban foglalhatnak, amely a tévék, számítógépek és más hasonló készülékek működését negatívan befolyásoló nagyfrekvenciás zavarok ellen véd.
Napjainkban már számos dugaljelosztó vagy dugaljtorony szerepel a gyártók kínálatában. A kereskedelemben különféle utólag alkalmazható túlfeszültség-védelemmel ellátott adapterek (hosszabító kábellel szerek dugaljelosztók, készülékvédő hálózati csatlakozóaljzat-sor, Master Slave túlfeszültség-védelemmel, hálózati zavarszűrővel kiegészített készülékek) és közvetlenül a hálózati konnektorba dugható többrészes kimenettel (pl. 1db védőérintkezős dugaszolóaljzat és 2 db euró dugaszolóaljzat). Ezekkel védhetjük elektronikus készülékeinket, a tévét, a videó- és sztereoberendezéseket, valamint a PC-ket a villámcsapás hatására bekövetkező túlfeszültségtől. A beépített védelem a feszültséglökéseket (az impulzusszerű feszültségtüskéket) megadott korlát alatt tartja, képesek 6,5...90 kA-es áramlökések levezetésére már <260 V megszólalási feszültség mellett, kisebb mint 25 ns (nano sec) megszólalási idő mellett.
A legkorszerűbb típusok a fentieken túlmenően házimozik, műholdvevők vagy irodai gépek, PC-k stb. túlfeszültség elleni védelmére, s azok zavarvédelmére használhatók. Ezek többsége rendelkezik hálózati kimenet, telefon, fax, modem koaxiális antennakábel, SAT csatlakozáshoz 2 F adaptervédelemmel, továbbá esetleg beépített gyermekvédelemmel.
A számítógépes rendszerünket nemcsak a túlfeszültségtől, hanem az áramkimaradástól is védenünk kell. Az UPS szünetmentes tápellátást biztosító egységet egyszerűen a dugaszolóaljzat (konnektor) és számítógép közé kell beiktatni, áramkiesés esetén a készülék tartalék-áramforrásként „beugrik" és így marad időnk a fontos adatok elmentésére. Ezenkívül védik is számítógépünket a feszültségingadozásoktól (stabilizálás).
Dugaszolóaljzatok telefonokhoz és számítógépes hálózathoz
Noha a telefon az egyik legrégebbi távközlési eszköz, a telefoncsatlakozórendszer használata csak néhány évtizede terjedt el. A telefoncsatlakoztatáshoz alkalmazott rendszert azonban gyorsan felváltotta a távközlési csatlakozók univerzális sorozatának nemzetközi rendszere.
Nagyon gyakori a modulrendszerű szerelési egységek alkalmazása, amikor egy, kettő vagy három modul formájú távközlési csatlakozóaljzatot lehet elhelyezni egyetlen, többszörös keretbe építhető készülékben.
Antenna-dugaszolóaljzatok
Az egyes helyiségekben nélkülözhetetlen végpontjai a kábeltelevíziós antennahálózatnak, csakúgy, mint a nagyfrekvenciás jeleket közvetítő hálózatnak.
Az antennacsatlakozó-aljzatba érkező vezeték általában koaxiális kábel.
A panelházakban régebben a csatlakozóaljzatokat sorosan szerelték be, azaz a koaxiális kábelt fokozatosan vezették az egyik aljzattól a másikig. Komfortosabb azonban csillagpontos antennahálózatot létesíteni, ilyen esetben a szatellitvevő csatlakoztatása is egyszerűvé válik.